A szociális gazdaságról 4.

A Lajtorja Program első, a gazdasági szférákról szóló cikksorozatában legutóbb eljutottunk annak a – nálunk még nem jelentkező – fejleménynek a méltatásáig, hogy a szociális gazdaság a maga rétegzett dinamikájából saját impulzusokat, önálló szellemi energiát tud átadni egy korábban is létezett feladatvégzésnek: munkanélküliek állásba juttatásának.

A piacról kiszorulóknak a domináns üzemű gazdaságba történő visszavezetése, vagyis a tranzitáló, (re)integrációs funkció már nem egyeduralkodó rendeltetés a szociális gazdaságban, de részfunkcióként érdekes módon jobb a hatékonysága, mint a korábbi szakaszban. Az egyéb szerepek teljesítési élénksége inspirálja ezt a rész-szerepet is. A szerep-együttes archaikus példákat idéző, szubsztantív jelleget, vagyis a társadalomba informálisan beágyazódó karaktert adnak a szociális gazdaságnak, amely közvetlen értelmű humán feladatokra szakszerűsödik. A domináns formális gazdaság –  eleddig az önálló életet élő profitmaximalizáló törekvés foglya – korábban könnyebben utasította el az együttműködést, mint ma, amikor már több országban jól látszik, hogy vádja a „harmadik szektorral” szemben nem áll meg. A domináns gazdaságtól történő káros értékelvonás vádjáról van szó, amelyet napjainkban már nem szokás hangoztatni, hiszen a viszonylag fejlettebb szociális gazdaságok mindegyike nemcsak biztos-tartós rentabilitásig jutott, hanem endogén módon hozzájárul a helyi fejlesztésekhez. Azonosítható értéktöbblet-forrást jelent. Azzal, hogy fejlesztési vektorként és rugalmas moderátorként működve befoltozza régiók, települések életvitelében a domináns gazdaság és az állam által hagyott szakadásokat, lyukakat, miközben álláskereső fiatalok közhasznú aktivitással szereznek munkagyakorlatot, a domináns gazdaság számára is javítja annak közegét, köz-körülményeit. A magánháztartási szolgáltatásokra, környezetgondozásra, a hulladék újrahasznosítására, hagyományőrzésre, középület-restaurálásra, idősellátásra specializálódott, nem bevétel-maximalizáló célfelépítésű  szövetkezetek (cooperatives)  és szociális vállalkozások (social enterprises) gondmentesen nélkülözni tudják a klasszikus bankhiteleket, hiszen az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak (mutuals), egyesületek (associations), alapítványok (fundations) – részben egyháziak – rendszerében otthonosan mozogva gazdálkodnak.  És terjesztik szerveződési struktúráikon át a társadalmi kohéziót erősítő méltányos, információs tekintetben szimmetrikus szerződések gyakorlatát.

A szociális gazdaság egyre kevésbé tekinthető puszta eszköz-csomagnak, amely korrigálni igyekszik a domináns gazdaság externális társadalmi hatásait. Demonstrálni kezdte ugyanis, hogy a gazdasági szereplőket más is motiválja, illetve motiválná, mint amit a for-profit cégek –   vállalatelméletileg is –  kizárólagos ösztönzőknek tekintenek. Ezzel maga kezdte ösztönözni a domináns gazdaságot összetettebb érdekfogalom kialakítására, és meg is indult a vállalatelmélet ilyen irányú 21. századi módosulása.

 Addig is…

Ajánlja ismerőseinek a VKB Nonprofit Kft. által gondozott Lajtorja Programot!

A Lajtorja program a Széchenyi 2020 – GINOP-5.1.3-16 projekt keretében az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.


Ezt a tartalmat támogatott formában helyeztük el. A Szerkesztőség.hu tartalom kihelyezéséről és a tartalomszolgáltatásról bővebben itt:
Támogatott tartalom
Eu also infoblokk logo Szechenyi 2020

A szociális gazdaságról 3.

A magyarországi nonprofit cél – VKB Nonprofit Kft. célja is – rendszerint emberek kimozdítása a nyomorból, egyben társadalmi kirekedtségük feloldása, – ezzel hozzájárulás itthoni  tájakon a dehumanizációs veszélyeket is hordozó foglalkoztatási gondok enyhítéséhez, jobb esetben pótlólagos hozzátétel a határozott enyhülés jeleihez, szélesítve és gyorsítva a térségi emelkedést. Mármost a piaci szféra szűkülő foglalkoztatási terének környezet- és közösségbarát kiegészítése szociális-gazdasági foglalkoztatással nemcsak nálunk alapfunkciója a nonprofit aktivitásnak, mint ahogyan a társadalmi kirekesztődés elleni fellépés fontosságát is mindenütt ki szokás emelni (lásd például az EU vonatkozó állásfoglalásait). Mégis, meglehetősen más képet nyújt az olyan alternatív szektor (a nyugati országok esete), amely felerészt megelőző kondíciójú, mint az a másholi megfelelője, amelyet egészében leköt a mélyről mentés feladata, miközben össztársadalmi közege nem élénken igenlő, jogszabályi otthonossága pedig még csak kezd kialakulni.

A „szociális” jelzőt itthon többnyire úgy értjük, hogy „a szegényekkel kapcsolatos”: a szóról leginkább a rászorultság, az adóbevételekből történő állami gondoskodás, illetve az államfüggetlen karitatív segítség jut eszünkbe. Svájcban, Norvégiában, az Egyesült Királyságban és az uniós nyugat országaiban némiképp derültebb tartalmat tulajdonítanak ennek a jelzőnek. Evidenciaként beleértik az általános társassági jelentést, az egymás iránti figyelmes jóindulat jegyét. Ebben az értelemben minden olyan nonprofit tevékenység szociális, ami a hely népjóléti rendszerét, kommunális szokásvilágát élteti: egy települési vagy kerületi gyerekrajz-verseny megszervezése is, vagy akár érdekvédelmi csoportoké. Ezért számukra az ilyen és olyan fogyatékkal élők helyzetjavulásának innovatív szorgalmazása fogalmilag sem esik oly távol a szerencsésebbek társaséletének innovatív szorgalmazásától, mint a mi számunkra. A miénknél kibontakozottabb szociális gazdaságoknál a bevonódó megsegítettek jelentős hányada nem olyan személy, akinek az élete már teljes kilátástalanságba süppedt, hanem aki valamiért közvetlenebb veszélyeztetettségbe jutott az átlagnál.  Olyik esetben akár ragyogóan fizető, de kiégető állásból sem hiba kiugrani a nem domináns-piaci üzemű, hanem más módon értékképző élet javára; akadnak rá kontinentális és brit példák is.

Természetesen nagyon más eset, amikor Angliában egyes beroskadt gazdaságú, kókadt települések újraélesztéséről van szó, de éppen a sokféleségből, az országos szociális gazdaság sokrétű elevenségéből adódnak többlet-energiák, kreativitási pluszok a nehezebb feladatok megoldásához is.  Bizonyos fogalmi vita – alárendelt, „juttatásos”-e   vagy inkább kiegészítő, önállóan juttató szerepű-e a köztes szféra –   már lecsillapodott. A kirajzolódó konszenzus ismertetése már a szférát illető e századi főbb nemzetközi tapasztalatok témájához vezet: legközelebbi írásunkban ezeket mutatjuk be.

Addig is…

Ajánlja ismerőseinek a VKB Nonprofit Kft. által gondozott Lajtorja Programot!

A Lajtorja program a Széchenyi 2020 – GINOP-5.1.3-16 projekt keretében az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.


Ezt a tartalmat támogatott formában helyeztük el. A Szerkesztőség.hu tartalom kihelyezéséről és a tartalomszolgáltatásról bővebben itt:
Támogatott tartalom
Eu also infoblokk logo Szechenyi 2020

A szociális gazdaságról 2.

A VKB Nonprofit Kft. által életre hívott Lajtorja Program első, a gazdasági szférákról szóló cikksorozatában előző alkalommal a szociális gazdaság alapfogalmát vázoltuk fel, most áttekintjük a fogalom épületesebb változatainak eltéréseit – ezeknek az eltolódásoknak persze főként a gyakorlat többértelműségéhez van közük.

Az Észak-Amerikában honos felfogás szerint kizárólag maguk a nonprofit egyesületek, alapítványok, társadalomsegítő vállalkozások teszik ki a „harmadik szektort”, az általuk létre segített szövetkezetek már a piachoz tartoznak, annak sajátos periferikus sávját képezik. Vagy: Európán belül több szakelemző az önsegélyező társaságokat is beleérti a szociális gazdaság fogalmába, míg a téma kutatóinak talán többsége  nem ide számítja azokat, márpedig az ilyen különbségek szerint más-más adategyüttesek adódnak, más-más fénytörésbe kerülhet a célszerkezet, módosulhat a fenntartható bővülés szempontjából a folyamatok megítélése. Svédországban pedig állami feladat azoknak a teendőknek nagyobb része, amelyeket spanyol, olasz, francia földön a harmadik szektor végez. Annyi mondható el biztosan, hogy mivel eredetileg a fogyasztói-jóléti modell kopása, az 1980 táján romlani kezdő nyugati foglalkoztatási mutatók hívták ki a „harmadik szektor” kibontakozását szintén ott vált sokrétűbbé, komplexebbé, összességében inspiratívabbá, nem a megkésetten igyekvő, és szociálisan túl mélyre csuszamlott volt szovjetblokkos országokban. Szerveződése eleinte még exodusos, kapitalizmus-elutasító szellemben zajlott, utóbb változott sajátosan piacbővítő irányultságúvá. A harcosan alternativista szakaszban az ellenfél, vagyis a domináns formális gazdaság az állammal karöltve maga is kifejlesztett foglalkoztatásjavító szándékú intézményi eszközöket, a munkanélküliek átképzésében, a szakági átterelésekben látva a megoldást, ám aztán a klasszikus álláshelyek számának rendületlen abszolút csökkenése elfoszlatta ezt a bizodalmat.

Ha a szociális (avagy szolidáris) gazdaság sok lokális aktivitásból összeadódó köztes, „harmadik szektor”-jellegét közelről vizsgáljuk, mégpedig éppen hazánkban, akkor a domináns vonások összefoglalásaképp nem pontosan ugyanaz a meghatározás kínálkozik, mint mondjuk Belgiumban. (Ettől még persze fennállhat a szándék, hogy a domináns vonások módosuljanak.) Nálunk elég egyértelmű, hogy országosan néhány száz nonprofit projektmenedzselő szervezet lokális kezdeményezéseiről és az ezekből adódó fejleményekről van szó, mely kezdeményezők legfőként a munkaerőpiacon súlyos hátrányt viselő embereket igyekeznek megélhetési és kulturális-közösségi célprogramjaikba vonni, illetve szociális ellátásukban valamiképp részt venni. (Az önkormányzati munkaszervező szövetségek, kistérségi együttműködések a hazai szociális gazdaság tartalékát jelentik.)

A huzavona bemutatását folytatjuk következő írásunkban.

Addig is…

Ajánlja ismerőseinek a VKB Nonprofit Kft. által gondozott Lajtorja Programot!

A Lajtorja program a Széchenyi 2020 – GINOP-5.1.3-16 projekt keretében az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.


Ezt a tartalmat támogatott formában helyeztük el. A Szerkesztőség.hu tartalom kihelyezéséről és a tartalomszolgáltatásról bővebben itt:
Támogatott tartalom
Eu also infoblokk logo Szechenyi 2020

A szociális gazdaságról

A Lajtorja Program eddigi cikksorozatában a for-profit vállalatok társadalmi-felelősségi kérdéseivel foglalkoztunk, most rátérünk a korszerű nonprofit (nem nyereségtelen, hanem a nyereséget belső elosztás helyett társadalmi célra fordító) tevékenység és az általa generált szerveződések financiális életképességének, az ilyen működések gazdaságilag is értelmezhető szerepvitelének kérdéseire.

korszerűséget a főként társadalmi célú szervezeteknél, vállalkozásoknál a következő vonások jelentik. 1. Az adományozói, illetve gyám-típusú pártfogói attitüd már nem elsődleges náluk, a hagyományos jótékonysági elemek legfeljebb kiegészítésképp vannak jelen. 2. A közhivatalokkal való viszonyukban független partnerekké lépnek elő, autonómiájukat növelve azáltal, hogy a forrásokhoz jutás érdekében hasznosítani kezdik a fogyasztói sokféleségből adódó lehetőségeket. 3. A foglalkoztatásbővítés, munkahelyteremtés, kisvállalkozás-szaporítás igyekezete – a for-profit szférával is kapcsolatkereső módon – erősebb, mint a hagyományos nonprofit szervezeteknél. 4. Olyan önigazgató szerveződéseket programoznak, ahol a tulajdonosi szerkezet biztosítja minden érdekelt részvételét a döntésekben.  5. Olyan formációk soktagú mezőnyében vesznek  részt, amelyek a nagy, országos figyelmű szervezeteknél kisebbek, mozgékonyabbak, kisrégiókra, települési csoportokra összpontosítanak. 6. Figyelik, milyen, a piacon nem vagy alig szereplő szolgáltatásokra, újító termékekre volna kereslet, a jobb helyzetűek valamely kielégítetlen térségi igénye és a hátrányos munkaerőpiaci helyzetűek szociális szükségleti gondja  hogyan találhat közös feloldásban egymásra.

A mai nonprofit szemléletben tehát központi helyezkedésű bizonyos szerveződés-szaporító szándék: olyan szövetkezések „kitermelésének” szándéka, amelyek társadalmi hasznossága közvetlenül is (tagjaik számára), és közvetetten is (térségi és országos közegük számára) belátható, miközben gazdaságilag rentábilisak.  Amit egy-egy ország szociális gazdaságának nevezünk, az az így felhalmozódó eredmény. Vagyis nem egyes nonprofit gazdasági társulások adott formáját illeti ez a név – nem szinonimája például a szociális szövetkezet kifejezésnek – hanem szféra-megjelölés, a nemzetgazdaság egy egész belső vonulatát, százalékosan mérhető hányadát jelenti.  Szokás harmadik szektornak is mondani, köztes státuszú tevékenységi szektornak a közintézményi és a piaci szféra közt.

A szociális gazdaság jelenségéről nem könnyű általánosan érvényes megállapításokat tenni: évtizedek sora óta alakul, különböző országokban különböző arculatot mutat, más-más korlátai és más-más értékkapcsolatai, kilátásai tűnnek hangsúlyosabbnak itt és itt ekkor, mint amott amakkor. Ezért   természetesen bizonytalan a jelenséget értelmező fogalom is, egész fogalomváltozat-csokor van már jóideje forgalomban róla, ami az idevágó tapasztalatok bonyodalmasságát, nehezen összerendezhető voltát jelzi. A tényleges helyi tendenciákra maguk a fogalmi eltérések is hatnak. Következő írásunkban ezeket az értelmezési problémákat igyekszünk összefoglalni.

Addig is…

Ajánlja ismerőseinek a VKB Nonprofit Kft. által gondozott Lajtorja Programot!

A Lajtorja program a Széchenyi 2020 – GINOP-5.1.3-16 projekt keretében az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.


Ezt a tartalmat támogatott formában helyeztük el. A Szerkesztőség.hu tartalom kihelyezéséről és a tartalomszolgáltatásról bővebben itt:
Támogatott tartalom
Eu also infoblokk logo Szechenyi 2020